2014. október 3., péntek

11 évesen egyedül az úton - A holisztikus nevelési tanácsadó szemével

Felelőtlen vagy gondoskodó egy ilyen anya?

Röviden a véleményem: nem tartom őrültnek vagy felelőtlennek az anyát.

Bővebben :-)

A téma, amiben a gyerek messzebb jár, mint a kortársai, nem is annyira lényeges, mint az a tény, hogy 2 éve fokozatosan szoktatta az édesanyja az egyedüli utazásra a kislányt. 9 évesen először a városukban utazgatott, majd mindig nagyobb falatokban adagolva távolodott a cél is.

Ez egy folyamat, amit ők a saját meggyőződésük szerint, a saját tempójukban kezdtek el 2 évvel ezelőtt. A legtöbb dolognak, amit a gyerek felnőtté válásáig megtanul, idő kell. Ez egy hosszú „menet”, jobb esetben egy tudatosan tervezett, mindig szabadsággal, de persze több felelősséggel ellátott és megoldott folyamat. 

Összehasonlíthatom ezt a gyerek pénzügyi intelligenciájával. Ahhoz, hogy csemeténk 18 évesen független és önálló személyként, jó pénzügyi döntéseket hozhasson, azt egy hosszú időszak, egy tanulóidő előzi meg. Magától ugye nem lesz magas pénzügyi intelligenciája a gyereknek, csak ha foglalkozom vele és mindig nagyobb, nehezebb és bonyolultabb feladatokat adok neki. Évek telnek el, amíg megtanulja kezelni a zsebpénzét. Közben rendezi, elkölti, hoz néhány „rössz döntést”, esetleg felelőtlenül kezeli a pénzét, beleesik klasszikus gödrökbe. De ha kitartóak vagyunk és hagyjuk, hogy a hibáiból tanuljon,  felvállalja döntéseinek következményeit és azokat ki is bírja, akkor észre fogjuk venni, hogy a pénzügyi nevelés nem volt hiábavaló. Inkább kezdjen el üzletelni tízszer és essen orra háromszor, mint fiatal felnőttként és kisgyerekes szülőként elveszítse egy rossz vagy elsietett döntés miatt a család pénzügyi alapjait. A tanulópénzt így vagy úgy meg kell fizeti.




Csak a tudatosan eltervezett és fokozatosan megnövelt feladatoknál lesz a gyereknek meg a kellő önbizalma és egészséges önérzete, hogy megtegye amit tanult és meg merje lépni a következő lépcsőfokot. Például nekem fontos a gyerekeimnél, hogy talpraesett legyen, ezért a gyereknevelésbe beépítettünk egy tréningsorozatot szervezési feladatokkal: minden évben valamit meg kell szerveznie ahhoz, hogy 18 évesen önálló és független döntéseket tudjon hozni. Nem várom el a gyerekemtől, hogy ezt mind már tudja, hanem előtte foglalkozom vele az adott témával kapcsolatban. De ha már 10 évesen megszervez egy napos kirándulást, 12 évesen egy hétvégét, 14 évesen az egyhetes családi nyaralást, akkor 18 évesen bizalommal, jó szívvel és megnyugvással engedem el a Nagy Világba, mert tudom, hogy ehhez is ért!

Igen, tudom, hogy az a kislány még csak 11 éves, de benne van ő is egy folyamatban, amit a szülei valószínűleg tudatosan terveztek. Náluk a főzés vagy a szervezés helyett az „egyedül kirándulok” a kijelölt téma. 

Úgy gondolom, az sem mindegy, kiről van szó 1-1 történetben. Nagyon nem lehet általánosítani. Sok 11 éves a délutánjait az elektromos kütyük előtt töltik és még egy egyszerű bevásárlás is meghaladja a képességeit. Nem azért mert rosszak, hanem csak azért, mert nem ismernek mást, mert nekik ez a normális, a hétköznapi és mert nincs feladat előttük, amelyik fejlesztené a személyiségét. 

Vannak 11 évesek, akiknek a szellemi érettségi foka egy szinten van 16 évesekével és vannak 20 év fölöttiek, akiknek az érettségük foka jócskán a gyerekkorba húzódik vissza. Ne hasonlítsuk össze a gyerekeket!


Laura Dekker (cropped)
Ismerek egy történetet, amelyikben egy tizenéves holland kislány, Laura Dekker körbevitorlázta a világot. Egyedül! Amikor ezt először meghallottam, megállt egy pillanatra a szívem, mert elképzeltem a lányomat a hajón! Azt felejtettem csak el, hogy a lányomnak egyrészt ez az ötlet sose jutna eszébe, mert irtózik az imbolygó hajóktól. Másrészt az a kislány a hajón született és kiskora óta a szüleivel vitorlázott. 6 évesen saját jachtja volt, egy tavon gyakorolt, 13 évesen pedig átszelt egy tengert. Így olyan tudásra és tehetségre tett szert ezek alatt az évek alatt, hogy megtudta tenni ezt a felnőtteknek is óriási kihívást. A sztori nagy vihart kavart annak idején. Vitatták a szülők és az állam felelősségét is. A szülőket felelőtlennek, az államot pedig gondoskodónak minősítették. 

Tehát, a Lényeg: A Lényeg! 4 pontban
  • Ha fokozatosan rávezetem a gyereket egy témára, akkor az edzi őt, magabiztossá, felelőssé teszi, megtanítja az élet nagy feladataira, kis lépésekben adagolva
  • Csak a gyerek személyes fejlődését nézem, nem hasonlítgatom másokhoz, hiszen egyedi 
  • Tudatosan tervezem a gyerek- és a kamaszkort, felkészítve őt a felnőttkor kihívásaira
  • Nem ítélkezem mások döntése felett, hiszen kívülállóként, főleg első pillantásra sosem látom a holisztikus (teljes egész) átfogó képet és a családi hátteret. 
Ha pedig valaki azt kérdezné, hogy én elengedném-e a lányomat egyedül utazni, azt válaszolom, hogy igen, ha úgy érzem, hogy ő érett erre a feladatra.

Szerintem Rosalie-nak ez az „egyedül utazom” feladat egyszerű, mert ismeri, mert megszokta,mert tudja mit kell tenni, mert élvezi és mert bíznak benne, hogy jól csinálja. 

von Tóth Adrienn
holisztikus nevelési tanácsadó (Holistic Education Coach) , kamaszkori navigátor és 3 gyermekes anya