2014. augusztus 28., csütörtök

Pálmafák, tenger, rum és szivarok: avagy Kuba Petra szemével 1.

Most már tudjátok, hogyan érdemes felkészülni a kubai utazásra. Kaptatok tippeket, hogy hol érdemes megszállni. Lássuk, mit lehet csinálni, ha nem csak a parton szeretnétek heverészni. Petra élménybeszámolójának folytatása következik. 3 részben, mert látnivaló akad bőven. :-)

"Amikor nem a tengerparton heverésztünk, az vagy akkor volt, amikor épp esett az eső, vagy mert kirándultunk. :-)

Fotók: Molnár Petra

Eső, nevezzük inkább trópusi felhőszakadásnak vagy viharnak. Számomra élmény volt a javából. Hihetetlen vastag felhőtakaró borította el az eget, pompázatos villámok cikáztak az óceán felett, majd a lezúduló eső. Hatalmas felhőgomolyag közepén alábukó nap. Ilyet otthon nem látsz, de itt Írországban sem. Amíg csak kezdett beborulni az idő, és miután kitették a piros zászlót a parton, hogy vízbe menni tilos, kihasználtuk az alkalmat a szállók adta alternatív sportlehetőségekre, úgy mint pingpong (amit egy idő után a szél miatt fel kellett adnunk), illetve a teniszezés (amit addig űztünk, míg a csatakossá ázott labda lehetetlenné nem tette az élvezetét), valamint a billiárd. És ilyenkor értelmet nyer a konditerem is, illetve a már említett bekészített óriási esernyő, hisz bár nincs hideg kint, de a szakadó esőben csak nem akarsz végigsétálni a szálló parkján az étteremig reggel, délben és este. Mi fiatalosan felkaptuk a nagyernyőt, és megoldottuk. Idősebb (és “testesebb”) nyaralótársaink közül volt, aki a kiskocsit kérte, és azzal vitette magát az étterembe. Engem személy szerint nem zavart, hogy nem csak felhőtlen napsütésből állt a nyaralás. Egy idő után jól esik az ilyen fajta változatosság is.

Szállodán kívüli programjainkból némi kedvcsináló


2009-es első látogatásunkkor, mint említettem, saját szervezésben voltunk Kubában, utazási iroda nélkül, és még csak kicsit beszéltem spanyolul. A szálloda halljában, a recepció közelében volt a helyi kubai turisztikai hivatal képviselőjének az asztala, adott napi fogadóórával. Mint oly sok mindent Kubában, ezt tágan kell értelmezni. Vagy ott volt, vagy nem, vagy akkor volt ott, vagy nem. Ezen lehet bosszankodni, vagy legyinteni egyet és visszanézni később, hátha felbukkan. Így tettünk. Elcsíptük. És kezdődött a kálvária, avagy a kommunikációs pingpong. A lehető legminimálisabb angol nyelvtan és szókincs használatával megérdeklődni azt, hogy a katalógusban kinézett programokra hogy s mint tudunk feliratkozni, mennyibe kerülnek, mikor indulnak, mik vannak benne az árban. Vért izzadtunk, mert bár állította, hogy beszél/ért ő angolul, nem volt annyira meggyőző. DE: győzelem koronázta fáradalmainkat, és többek között az alábbi helyekre jutottunk el: 

Buena Vista Social Club - Grupo Compay Segundo koncert

Fotók:  Molnár Petra
Feledhetetlen élmény Varadero központi részén a Plaza América-ban. Szerintem nem sokat kell mondani róluk, a Buena Vista Social Club-ról biztos mindenki hallott, hallgatta a zenéjüket már. A Grupo Compay Segundo-ról azt kell tudni, hogy Compay Segundo halála után hozták létre az együttesének még élő tagjai és fia Basilio Repilado, aki ma is vezeti, és állít emléket apja és azon csodálatos kubai zenészek nagysága előtt, akik nemzetközi szinten ismerté tették a kubai son-t és guajira-t.

Első alkalommal egy kubai versenytáncos pár “kísérte” a zenészeket káprázatos produkciójával. A másodiknál pedig helyi, profi táncos pár mellé lehetett beállni és velük táncolni.



 Matanzas

Fotók: Molnár Petra

Matanzas tartomány székhelye. A Hidak Városának is hívják az itteniek, lévén hogy tizenhét híd ível át a városon átkúszó három folyón (Yumurí, San Juan, Canimar). Az 1600-as évek végén alapították, és rohamos fejlődését a cukornádültetvényeknek köszönhette, mondanom sem kell, hogy afrikai rabszolgákkal dolgoztattak. Volt olyan periódus a város életében, amikor a rabszolgák a lakosság több, mint 60%-át tették ki. Mindezek következtében a mai napig erős kihatásai vannak az afrikai hagyományoknak ezen a területen. Városnéző sétánk során meglátogattuk az 1882-ben alapított patikamúzeumot is.

Cuevas de Bellamar (cseppkőbarlang)

Fotók: Molnár Petra

Az 1800-as évek közepe táján fedezték fel, a szóbeszéd szerint egy mészkőfejtő rabszolga. A barlangrendszer maga több, mint 23 kilométeres, ennek egy kb. 2500 méter hosszú szakasza nyitott, és olyan 45 perces a vezetett túra hossza. Ez Kuba egyik legrégebbi turistaattrakciója, ennek megfelelően jól karbantartott, kivilágított. A bejárat a felszínen egy kis múzeumon át vezet, kint a vendégeket kiszolgáló éttermek találhatók. Ha meghallom, hogy cseppkőbarlang, nekem mindig a pompázatos és hűvös Aggteleki jut az eszembe. Én balga még örültem is magamban, hogy na legalább a trópusi melegben egy kis felfrissülés vár majd. Őőő, hát igen, a barlang ha lehet még páradúsabb és emiatt melegebb, mint a felszíni levegő. Szóval jót mulattam a butaságomon. Ha ellátogatsz ide, készülj fel a barlangi pára miatt a sárra is, szóval nem éri meg a legszebb nyaralós szerelésed és kedvenc szandálod erre beáldozni. Ami ront(hat) az összképen, hogy sokan meg-megfogdossák a cseppkőképződményeket, amivel kárt okoznak."

Folytatása következik.

Ha kedvet kaptál az utazáshoz, akkor folytasd itt az olvasást!