2014. július 8., kedd

London baby, megyünk! - Avagy ModernAnyu így utazik ;-)


Helga és a barátnői évente egyszer elutaznak pár napra. Csak Csajok. Erről a nemes a hagyományról kétgyermekes anyukaként sem kell lemondania. Idén júniusban (is) Londonban jártak.



Amikor pár évvel ezelőtt éppen Skóciában voltunk a barátokkal, megláttam egy társaságot, ami csak 30 év körüli csajokból állt, akik úgy tűnt Hollandiából jöttek ide turistáskodni. Vonzó volt, hogy csak csajok, barátnők, akik otthon hagyták a párjaikat, gyereküket, és kiruccantak pár napra. Akkor eldöntöttem, hogy ha akad olyan társaság, akikkel én is tudok így csatangolni Európában, akkor usgyi megteszem.

És tadam! Pár évvel később így alakult. A volt munkatársnőimmel összeálltunk, hogy meglátogassuk az egyik kint dolgozó barátnőnket... és Londonba mentünk. Mára ez már hagyomány, egy évben egyszer pár napra itthon hagyunk csapot, papot, és nyakunkba vesszük a várost.


Teljesen őszintén két dolog, ami igazán motivál ebben az útban: a szabadság, és a shopping. :-) Amikor még gimnazista voltam az angol tanárnőm mesélte, hogy ő minden évben kimegy kétszer Angliába, és ott vásárol be a nagy leárazások idején. (A nyári leárazás júniusban van: általában 3.- 4. hét környékén). Én meg számolgattam, hogy szállás, meg repülőjegy oda-vissza, ez most komoly, hogy így is megéri? Na igen, bizony meg! Én ott veszem meg kb. a gyerekek következő egyéves ruha adagját, cipőjét, a könyvek, cd, és dvd-k is töredék áron vannak... Már csak a bőrönd mérete, és a súly szab határokat...

Ettől még mindig fura lehet, hogy miért mindig Londonba megyünk vissza?! Na jó, azt még talán érdemes tudni rólam, hogy igazi britmániás vagyok... Imádom a pubokat, a cidert, az élő zenét, az indie rock-ot, Miss Marple-t, Sherlockot, az angol humort, a mindig zöldellő parkokat, a brit akcentust, de még az esős időjárást is. Így nekem London, vagy Anglia, olyan mintha hazamennék,egyszerűen jól érzem ott magam.

Persze minden alkalommal szippantunk egy kicsit a kultúrából is... London nagy város, és mi csak napokat maradunk, így mindig egy kicsit megnézünk. Idén külön említésre méltó esemény, hogy a királynő hivatalos születésnapjára voltunk hivatalosak. :-)


Mondjuk a szülinapról csak aznap értesültük, de amennyire itthon keretek közé vagyunk szorítva, ott annyira spontánok vagyunk... Szóval ledobtuk a csomagjainkat, felvettük a báli ruhánk a hozzáillő kalappal, és bemetróztunk (Igen, itt még az előkelőségek, vagy a topmenedzserek is tudnak tömegközlekedni. Micsoda világ ez!) a Buckingham Palace-hoz. Mondhatom, a Királynő sok embert meghívott, elképesztő tömeg gyűlt össze a parkban, illetve a Trafalgar Square-re vezető út mentén. Iszonyatosan helyesek ezek a britek, voltak akik komolyan felkészültek az eseményre, hoztak piknik kosarat, összecsukható széket, rejtvényújságot, és amíg nem jött Erzsébet királynő a hintóján, ők addig sem lopták a napot. Már csak a kis kötőtűk csattogása hiányzott.


De aztán egyszer csak úgy röpke másfél óra várakozás után elkezdődött a show.... Mondjuk, itt még van mit tanulni az amerikaiaktól... Először jöttek a lovasok, az ágyútüzérséget húzva maguk után. Aztán egy darabig semmi. Majd jöttek a lovasok puskákkal. Aztán újra semmi. Ezután jött a kíséret, az testőrség és a királyi család egy része. Aztán megint 10 perces szünet, és egy második testőrséggel, második kísérettel megérkezett a királynő, akit még így messziről is jégkirálynőnek neveznék. Persze nekünk így is integetett, mondjuk ez a legkevesebb, ha már ilyen későn szólt nekünk erről az ünnepségről. :D Aztán a sort végül a gyalogosok zárták, na ők nem voltak kevesen. Szóval eltartott egy darabig, amíg átvonultak a Buckhingam palota elé. Záróakkordként még megnéztük a légi parádét, ami tényleg nagyon látványos és ütős volt. Szóval, ha valaki meghívást kap a királynő születésnapjára, én azt ajánlom, menjen el, érdemes. :-)

Tudtad? Ugyan a királynő április 21-én született, a Trooping the Colour-t mindig június második szombatján tartják. Ezt a szokást VII. Eduárd király, Viktória királynő fia honosította meg a múlt század első évtizedében. VII. Eduárd születésnapja novemberben volt, amikor a brit időjárás általában alkalmatlan bármiféle nagyszabású szabadtéri rendezvény megtartására, ezért helyezték át a júniusi időpontra a hivatalos ünnepséget.”
Másnap elkalandoztunk a Greenwich parkba, és ha már ott jártunk, akkor átlépdeltünk a 0. hosszúsági fokon is. Na persze inkább csak a kerítésen túl, mivel a belépőre kért 7 fontot inkább ciderre költöttük. :D Az ott tartozódásunk többi részét: tömegközlekedésen, boltokban, pubokban, aztán újra boltokban, és még egy kicsit pubokban is töltöttük.


Összességében rengeteget töltődtem. Akkor ettem, amikor akartam, nem állva kaptam be a falatokat, nem kellett senkinek összevágni a húst, és fújogatni a krumplit; estére nem kellett babysittert hívni, mert pub-ba akartam menni; nem kellett senki után kiabálni, hogy álljon meg a kereszteződésnél; ihattam meleg kávét, mert nem hűlt ki, mire odajutottam. A beszélgetéseimet nem kellett félbeszakítani... "ne, oda ne mássz fel, azt ne vedd be a szádba! Mi tényleg a Zente bántott? Azt add vissza neki, héjj, most kérj bocsánatot" - és társaival. Egyszerűen felemelő volt. :DDD És ahogy most ezt írom, kicsit még most is az. Szóval mindenkit bíztatok, hogy ha van társaság, és egy jó férj, aki bevállalja a gyerekeket pár napra, akkor dobbanjatok! És utazzatok el, akár csak a szomszédos városig is, és ne csináljatok semmi olyat, amihez nincs kedvetek! Pihenjetek, töltődjetek, megéri!


C.Szabó Helga
ModernAnyu