2014. március 25., kedd

Terézvárosi éjszakák, avagy a Pesti Broadway

Az első tavaszi szombatot a szabadban töltöttem. Sajnos nem a budai hegyekben vagy Visegrádon kirándultam, Pest belvárosában sétálgattam a ragyogó napsütésben. Az Eötvös 10 szervezésében helytörténeti sétán vettem részt.

A beharangozó felcsigázta az érdeklődésemet, betekintést ígért a színház, a szórakozás egykori és mai világába. Alig vártam, hogy a Japán Kávéház, az egykori Orfeum vagy a világhírű Arizona történeteit megismerhessem.
Idegenvezetőnk Ruzsinszky Bella Podmanicky-díjas városvédő, az építész szemével mutatta be nekünk a Nagymező utca e rövidke szakaszát a Radnóti szobortól az Operettszínház épületéig, mely 5 színháznak ad helyet - Budapesti Operett, Thália, Radnóti, Tivoli és Mikroszkóp. A közel 2 órás séta során olykor számomra unalmas alapossággal részletezte egy-egy épület kialakítását. Ugyanakkor olyan csodás részletekre hívta fel a figyelmünket, melyek mellett nap, mint nap észrevétlenül rohanunk el. Terézváros honlapján egy szenzitív térkép segítségével Ti is megismerhetitek a házak történetét.

A lelkes városvédőtől megtudhattuk, hogy a 19. századtól ugyan a Nagymező utca és mellékutcái a  szórakozás, kultúra és éjszakai élet központját alkotják, nem is olyan régen, alig 200 évvel ezelőtt még káposztaföldek terültek itt el. 

A séta a Radnóti Színháztól indult. Az egykori épületben Irodalmi Színpad néven pódiumesteket tartottak 1957-től. Később Radnóti Miklós Színpadnak nevezték el, de továbbra is irodalmi esteket tartottak itt. A színház előtt álló Radnóti szobor, a városrész élő szobrainak egyike.

Fotó: misibácsi/wikipedia
Az Ernst Múzeum épületének ismertetése után a séta soron következő állomása az Orfeum volt. 1884-ben Somossy (Singer) Károly - akitől a Pesti Montmarte, majd Broadway elnevezés is származik - a Nagymező utcában orfeumot, azaz zenés, műsoros mulatót üzemeltetett. A hely népszerű volt, így gyors gazdagodáshoz vezetett. Somossy egy pazar épület megtervezésével a bécsi Fellner és Helmer építészeket bízta meg, akik a Monarchia híres színháztervezői voltak - az ő nevükhöz köthető a Vígszínház épülete is. 1894-ben nyílt meg a fényűző Somossy Orfeum, melynek pompás, 116 izzóból álló csillárja ma is ott lóg az Operettszínház nézőtere fölött. Díszes télikertje a legjobb francia étteremnek adott helyet. A századfordulóra a hely csődbe ment, több kísérletet is tettek a felélesztésére, nem sok sikerrel. 1922 óta az Operettszínház működik az épületben, a revü pedig Moulin Rouge néven a ház télikertjébe költözött.

Fotó: nshouterden/flickr
A szemközti épületben 1932-ben nyíló Arizona Mulató neve máig fogalom. Az alapító Rozsnyai Sándor és felesége Mici, alias Miss Arizona, a Metropolitan Operaban ellesett technikákat adaptálta a magyar viszonyokra. Mivel a mulató nem volt nagy alapterületű, a rendelkezésre álló helyet maximálisan ki kellett használniuk. Középen kiemelhető forgószínpad áll, a területet függönyök tagolták, a páholyok többsége mozgatható volt. A táncoslányok, olykor az egész tánckar a levegőből ereszkedett alá mechanikus szerkezetek segítségével. A program színvonala vetekedett a párizsi mulatókéval, így a közönség tódult a mulatóba. A műsorban még elefánt is szerepelt. Az Arizona vendégei között hercegek, arab sejkek és maharadzsák is megfordultak, járt itt a walesi herceg, kapurtalai maharadzsa, Lord Astor, számtalan európai politikus és író. Olyan neves művészek léptek fel itt, mint Rodolfo, Rátonyi Róbert, Alfonzó. A háború kitörésével minden megváltozott a zsidó származású Rozsnyai számára. Az utolsó előadás 1944. december 16-án volt. Az épületben ma a Mai Manó Galéria és a Magyar Fotográfusok Háza található.

A D1 tévé januári interjújában Mészáros Zsolt mesél a Mai Manó Ház történetéről, és Szilágyi Julianna, az Arizona mulató egykori táncosnőjének visszaemlékezéseit is megismerheted.



Az én fantáziámat leginkább az Arizona történet izgatta, elképzeltem, ahogy az elefántok az Andrássy úton az Állatkerttől vonulnak végig a fellépésekre. :-)

A szomszédos épület, ma Thália Színház, története is regényes. Mulatótól mozin át színházig működött itt minden. Átmenetileg "lakott" itt a Nemzeti, az Operett, a Madách. A színház bejáratánál található félkörben örökítették meg az egykori "lakók" névsorát.


 Szokás szerint a fényképezőgépet elfelejtettem magammal vinni, így a képeket kölcsönöznöm kellett, de feltett szándékom ezek saját képekre való cserélése. Az elhangzottakról emlékezetem a Wikipedia segítségével frissítettem fel. :-)

A séta kellemes és nagyon informatív volt. A legközelebbi városvédő séta április 12-én lesz, ekkor Ybl nyomában járhatjuk be Terézvárost. Én ott leszek.